Térey János - Anja Utler, Dichterpaare - Költőpárok mit Audio CD

Auszug

Térey János AZ ÖRÖKSÉG Mi árnyékot vetünk továbbadott Nevünkre, de – fájdalom! – árnyékuk nekik is van, Akik sötétünkben cseperednek. Idővel megnő, bosszúsan borul Fejünk fölé. Az apák ideje Megismételhetetlen, mint az ötvenedik születésnap. Az akarat, amely a centrumból Megcélozza a szélrózsa minden irányát, Hidegre bénul. A legkomolyabbak, A szőke Echo és a vasárnapi Brutus, Puszta kézzel metszik el a szálakat. Ahogyan tusfekete kincsüket Forralják az utcai olvasztárok, Úgy forralnak bosszút a fiúk:

A sín medrébe szurkot öntenek, Ne gördülhessen benne vaskerék, Ne áramoljon benne akarat; De emlékül (vagy figyelmeztetésül?) Maga a meder mégis megmarad. Mintha fülünkbe öntenének ólmot:

A szőke Echo és a vasárnapi Brutus Az acélra szurkot zúdítanak, És mostantól ez a vonal süket.
János Térey DAS ERBE Wir werfen Schatten auf Namen die wir Weitergegebenen, doch – wehe uns! – auch sie werfen Schatten, Die in unserem Dunkel wachsen. Mit der Zeit wächst er, beugt sich boshaft Über unsere Köpfe. Die Zeit der Väter ist Unwiederholbar wie der fünfzigste Geburtstag. Der Wille, der aus dem Zentrum In alle Richtungen der Windrose zielt, Wird lahm und kalt. Die ernsthaftesten, Das blonde Echo und der Sonntagsbrutus, Zerschneiden die Fäden mit bloßer Hand. Wie die Straßenbauer Ihre teerschwarzen Schätze kochen, So kocht die Rache in den Söhnen:

Schwarzes Pech gießen sie ins Schienenbett, Dass kein Eisenrad mehr darin rollen, Kein Wille mehr darin strömen kann; Jedoch zur Erinnerung (oder zur Mahnung?) Bleibt das Bett selbst doch erhalten. Als gössen sie in unsere Ohren Blei:

Das blonde Echo und der Sonntagsbrutus, Sie schütten Pech auf den Stahl, Und jetzt ist diese Linie tot.
ANJA UTLER will schon: du – treibst dich mir zu willst zum abbruch hin, hänge, du trägst mir den: schiefer ab, schürfst, ihn vom: kopf weg, den schultern in wurzelstock kehle geröll: trennst mich machst – wie entzwei sein – die scharfen konturen mir – fänge den wolfsrachen fragen auch – werde ich? – ich – schlag dich mir zu balancen I
ANJA UTLER akarom már − felém hajtod magad − szakadék felé törekszel, függj, te hozod le nekem: a palát, lefejted:

a fejről, a vállakról gyökértörzsre torokra hordalékra: szétválasztasz éles kontúrokat vésel − mintha kettébe vágva várnék − a csapdák a farkastorkot is kérdezik − leszek-e? − én − állj hozzám egyensúlyok I